- Tavaly egy megyei I-es együttesből igazoltál egy 2020-ban Európa Liga-induló felvidéki élcsapathoz, ahol hemzsegnek a válogatott játékosok, és egy korábbi szövetségi kapitány ült a kispadon. Mekkora ugrás volt ez neked? - vetjük fel Veszelinov Dánielnek.
- Óriási. Úgy érzem, augusztustól januárig tartott az az időszak, amikor nap, mint nap azért dolgoztam, hogy sikerüljön az itteni tempót felvennem. Amikor ez megtörtént, és több lehetőséghez jutottam volna a Somorjában, a DAC szlovák másodosztályú fiókcsapatában, akkor jött egy sajnálatos sérülés. A hátsó combhajlító-izmomban volt egy szakadás, ami miatt három hónapot kellett kihagynom. De így utólag azt mondom, ennek is megvolt a maga oka, értelme, hiszen ezen időszak alatt fizikálisan rengeteget fejlődtem. Fel volt építve a rehabilitációm, napi 2-3 órát töltöttem az edzőközpont konditermében, ahol megerősödtem, plusz izmokat szedtem fel, amire szükségem volt, és amit a társak, edzők is észrevettek. Pár meccs ugyan kimaradt, amin valószínűleg játszottam volna február-márciusban, cserébe viszont olyan fizikális állapotba kerültem, ami magamtól is elvárok ezen a szinten.
- Amikor lehetőséghez jutottál a 2020/21-es idényben - négy bajnokin -, akkor a Somorjában védtél, de végig a DAC-cal edzettél. Mennyiben, miben más a megyei szinthez szokott szervezetnek a szlovák élcsapat edzése, vagy akár a másodosztályú bajnoki mérkőzések?
- Fizikálisan lényegesen erősebbek a játékosok, gyorsabb a tempó, ami gyorsabb gondolkodást és gyorsabb döntéseket kíván meg. Ez jellemző a Somorja mérkőzéseire is, és még inkább a DAC edzéseire. Abból a szempontból viszont nincs lényeges különbség, hogy nekem a megyeiben és a szlovák másodosztályban is az volt a feladatom, hogy ne kapjunk gólt. Védeni kell, minél hatékonyabban.
- Tavaly az elsőszámú hálóőr, a cseh Martin Jedlicka és a szlovákiai magyar, Száraz Benjamin volt a két kapustársad, Száraz nyáron Nagymihályba igazolt, de nem maradtál konkurencia nélkül, hiszen érkezett helyére a szlovák utánpótlás-válogatott, Martin Vantrubá a Slavia Prágától. Hol van most a helyed hármótok között?
- Az én személyes célom, hogy a 21/22-es idényben minél többet legyek pályán, erre reálisan Somorján lesz esélyem, de nincs kizárva, hogy a DAC-hoz is odakerülhetek. Nyáron Németh Antal vezetőedzőtől három felkészülési mérkőzésen is lehetőséget kaptam a DAC-ban, a Salzburg, a Haladás és a Ferencváros ellen is védhettem. Élmény és tapasztalat is volt egyben, azért kell dolgoznom a jövőben, hogy ezt minél többször átélhessem. Száraz Benji már négy éve volt a klubnál, keveset védett, játszani szeretett volna, ezért is ment Nagymihályba. A helyére érkezett Vantrubá 23 éves kora ellenére rutinos kapus, védett Dániában és legutóbb Csehországban. Napi szinten együtt dolgozunk, segítjük egymást, aki pedig lehetőséghez jut, természetesen igyekszik élni vele.
- Hogy érzed magad Dunaszerdahelyen?
- Tényleg nagyszerűen. Angol a közös nyelvünk, hiszen rengeteg a légiós, Ukrajnától Közép-Amerikán át egészen a Balkánig, én azonban igyekszem mindenkivel megtalálni a közös hangot, a srácok közül szinte mindenkivel váltok naponta pár szót. Akik közelebb állnak hozzám, azok a magyar csapattársak, illetve a horvátok, hiszen félig szerb származásúként értem, beszélem a nyelvüket, és így könnyebb.
- Tartod a kapcsolatot a Király SE-vel is, rendszeresen jössz mérkőzésekre, legutóbb a KSE-Zalaszentgrót felkészülési találkozón jártál itthon.
- Igen, megszerettem Szombathelyt, az egyesületet, a Király Sportlétesítményt, ide mindig hazajövök. Boldog és nosztalgikus érzés ide tartozni. És valóban jövök is, ha van akár egy szabadnapunk is. Dunaszerdahely nincs nagyon messze, és jó egyet beszélgetni a volt társakkal. A mezőnyjátékosokkal épp úgy, mint a kapus kollégákkal, de az tény, hogy utóbbiakkal szorosabb a kapcsolat, hiszen a srácokkal a kapusszakmai kérdéseket is át szoktuk beszélni. Érdeklődnek, kíváncsiak a tapasztalataimra, bízom benne, hogy talán tudok olyat is átadni, ami nekik is hasznukra válik.
A fotók forrása: FC DAC 1904