Horváth Alex négy évvel ezelőtt még a mezőnyben, hátvéd szerepökörben focizott, a kapuba először 2016-ban, 14 évesen állhatott be, partner csaptunkban, a Grundballban.
- Pedig mindig is kapus szerettem volna lenni, de korábbi klubjaimban, a Haladásban, a Lurkóban és Toronyban már megvoltak a hálóőrök a csapatban, úgyhogy a gólvonal előtt nekem már nem jutott hely, marad a mezőny - elevenítette fel a kezdeti nehézségeket, hozzátéve: új fejezet akkor kezdődött számára, amikor 2017 augusztusában a Király SE igazolt labdarúgója lett.
- Komolyabban itt, a Királyban három éve kezdtek el velem foglalkozni. Ami fekszik nekem az a félmagas, magas labdák hárítása, de természetesen nagyon sok tanulnivalóm van még, főleg a kommunikációban, abban, hogyan irányítsam a védelmét, szervezzem a csapatot hátulról, illetve, hogy megérezzem, mikor kell, vagy nem kell kimozdulnom a kapuból. Ez utóbbit edzéseken nem nagyon lehet gyakorolni, csak mérkőzés szituációkban.
- Hogyan készültél a büntetőkre a kupameccseken, volt valami trükköd?
- Mivel adatok, elemzések, hogy ki hová szokta rúgni, nem állnak rendelkezésünkre, mint a profiknál, ezért elsősorban a megérzéseimre hagyatkoztam. Kerestem a szemkontaktust, azt figyeltem, hogy rúgó játékos melyik irányba néz, és ennek megfelelően indultam el a különböző sarkok felé. Szerencsére négyszer bejött.
- Pedig próbáltak kizökkenteni a nyugalmadból, Nádasdon sörrel is leöntöttek..
- Volt bennem feszültség, mert a rendes játékidőben kaptam egy potya ízű gólt, a vállamról pattant be a labda. Mikor a büntetőkhöz készülődtünk, az egyik hazai néző cukkolt, mondta, hogy "benyelted, mint kacsa a nokedlit". Gondoltam magamban, hogy ez a kacsa most csak azért is védeni fog, és szerencsére így is történt. A kívülről érkező reakciók kezelésében is sokat kell még fejlődnöm, de minden egyes pályán töltött perc jó tapasztalat számomra, ami előbbre visz. Azon vagyok, hogy teljesítményemmel hasznára legyek a csapatnak.