MLSZ Regionális Kiemelt U17-es Bajnokság, Nyugat: Király SE-HR-Rent Kozármisleny 3-2 (3-0).
Király SE: Ady - Kovács Áb., Horváth Ba., Karvalics, Vilics - Katona, Szabó B. (Németh K. a 88.p.), Nagy Á., Király K. (Balikó az 58.p.) - Baranyai, Laczó (Spanyó a 69.p.). Edző: Gombás Péter.
Gólszerzőink: Király K. (2), Szabó B.
Gombás Péter: - A első félidőben sikerült ráerőltetnünk az akaratunkat a vendégcsapatra, több szép támadást vezettünk, ezekből hármat is góllal tudtunk befejezni. A második félidőben feljavult a Kozármisleny, többet birtokolta a labdát, ennek ellenére sok lehetőségünk volt, hogy tovább növeljük az előnyünket, de sajna, ezek mind kimaradtak. Ahogy lenni szokott, a vendégek egy távoli lövéssel szépítettek, majd egy pontrúgás utáni találattal visszajöttek a mérkőzésbe. A hátralévő időben egyik csapat sem tudott helyzetet kialakítani, így sikerült nyernünk. Az ellenfél tizenhatosáig úgy játszottunk, ahogy kell, jól bontottuk a széleket, jól mentük be az üres területekre. Viszont amit az ellenfél kapuja előtt műveltünk, az kritikán aluli volt. Ennek ellenére gratulálok a csapatnak a győzelemhez, mert egy jó gárdát sikerült legyőznünk, amely a későbbiekben sok kellemetlen pillanatot okoz majd az ellenfeleknek.
MLSZ Regionális U-19-es Bajnokság, Nyugat 'B'-csoport 2. forduló: Magnetic Andráshida TE-Király SE 1-0 (1-0).
Király SE: Tanai M. (Ady Cs. a 46. p.) - Sabia (Spanyó az 55.p.), Tóth M., Sásdi, Verasztó (Balázs az 55. p.) - Kiss R. - Péter, Bráder (Márfy az 55. p.), Kovács, Nyári - Németh B. Edző: Marton Róbert.
Marton Róbert: - A mérkőzés 10, a mi játékunk 20 perc csúszással indult... Rengeteg technikai hiba (átadás, átvétel, indítás) jellemezte ekkor játékunkat, amit betetőzőtt egy szöglet utáni figyelmetlenség, amiből megszerezte a hazai csapat a vezetést, s mint kiderült, a győzelmet. A félidő második felében már tudtuk a kombinatív játékunkat játszani, de hiába kerültünk többször is a védekező hazaiak mögé, vagy a beadások voltak pontatlanok, vagy nem volt érkező a kapu előtt. Fölényünket csak egy távoli lövésből elért kapufa jelentette. A második félidő ott folytatódott, ahol az első befejeződött. Hiába a nagy fölény, labdabirtoklás, játékunk meddő volt, nem tudtunk a hősiesen védekező hazaiak mellett igazán veszélyt jelenteni a kapura. Ahogy múlt az idő, egyre görcsösebbek lettünk, siettettük a játékot, ami az Andráshida malmára hajtotta a vizet. Végül fájó vereséget szenvedtünk egy olyan mérkőzésen, ahol a kapusaink háromszor értek labdába. Nagy tanulság kell, hogy legyen, hogy 20 perc kiábrándító játék után sokat kell tenni azért, hogy a szerencse is mellénk álljon. Tipikusan olyan mérkőzés volt, ha reggelig tartott volna, akkor sem tudtunk volna gólt rúgni...