Együtt tették meg az első lépéseket a fejlődés útján az U6-os fiúkSzerző: Németh Zsolt

A szezon elején csillogó szemű gyermekek álltak velem szemben, kíváncsian, lelkesen, tele kérdésekkel és várakozással. Akkor még csak ismerkedtek a labdával, az edzéssel, azzal az új világgal, amit a futball jelenthet számukra. Az idő múlásával ezek a csillogó szemek megmaradtak, de ma már a játék, a fejlődés, a cselezés és a gólszerzés iránti vágy tükröződik bennük. Ez a legnagyobb eredmény, amit ebben a korosztályban elérhetünk: a labdarúgás megszerettetése, a sport iránti elköteleződés kialakítása.

Az augusztusi kezdéstől fokozatosan formálódott a csapat, a közösség. A gyerekek eltérő tudásszinttel érkeztek, de gyorsan közös nevezőre találtak: a foci örömében. A szezon során egyre többen kapcsolódtak be, a csapat magja pedig stabilan alakult ki. Mára nemcsak játékostársak, hanem barátok is lettek, akik figyelnek egymásra, segítik egymást.

A legnagyobb fejlődést onnantól kezdve tapasztaltuk, amikor a gyerekek edzésérettsége és figyelme új szintre lépett. Már nemcsak fizikailag voltak jelen az edzéseken, hanem valóban odafigyeltek, megértettek, törekedtek az instrukciók megvalósítására. Onnantól kezdve vált igazán lendületessé a közös munka, hiszen nyitottan és aktívan fogadták be az új ismereteket, és valódi örömmel alkalmazták is azokat.

Technikai tudásuk sokat fejlődött, bátrabban vállalkoznak cselezésre, kapura lövésre, és egyre több futballhoz kapcsolódó mozgásforma válik természetessé számukra.
Külön öröm, hogy ezt a korosztályt is sikerült a szezon végén versenyeztetni: Bozsik-fesztiválokon vettek részt, ahol meglepő bátorsággal és játékkal hívták fel magukra a figyelmet.

De nemcsak a labdakezelésben, hanem mentálisan is rengeteget léptek előre. Megtanultak figyelni, alkalmazkodni, új dolgokat befogadni. Edzésről edzésre jobban reagálnak a játékhelyzetekre, és egyre tudatosabban alkalmazzák azokat az alapelveket, amelyeket játékosan, de tudatosan építünk be a mindennapjaikba.

A szezon során elsődleges célunk az volt, hogy egészséges, sportot szerető gyerekeket neveljünk. Olyan közösséget szerettünk volna kialakítani, ahol minden gyermek biztonságban érzi magát, örömmel jár edzésre, és megtalálja a saját helyét, a pályán és azon kívül is. A szülőkkel való együttműködés és a közös célok mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez sikerülhetett.

Büszkék vagyunk minden egyes gyermekre, mert ebben a korban nem az eredmény, hanem a hozzáállás, a fejlődés és az öröm számít. Ez az öröm mostanra már nemcsak a játékban, hanem a közös munkában is benne van.

A szezon végére valóban elmondhatjuk:
egy csapat lettünk – és egy család.
Ahogy az egyesületünk mottója is hirdeti: „Egy csapat, egy család.”
Ez az érzés visz tovább minket a következő szezonba is.

Büszke vagyok minden egyes játékosunkra, jó úton indultak el a labdarúgás felé. A jövőben is azért dolgozunk, hogy fejlődésük töretlen maradjon, és elhivatottságuk továbbra is ilyen magas szinten jelenjen meg. Köszönöm mindenkinek, aki bármilyen formában segítette a csapat munkáját és a gyermekek fejlődését!