Hírek
vissza
2010/929

Dugmonits András verseny beszámolója

Dátum: 2007 június 7

A KIRÁLY SZE-EPCOS versenyzője, Dugmonits András készített versenybeszámolót a legutóbbi versenyéről, a Pannon Maraton sorozat, zalaszentgróti versenyéről. Köszönjük az érdekes beszámolót, mely alapján a kívülállók is belekóstolhatnak a kerékpársport mélységeibe - élesben.

Szerencsénk volt a versenyt szép napos időben elkezdeni. Elsődleges megbeszélés alapján Petivel együtt vágtunk neki a rövidtávnak, amit csak "bulimaraton" szinten terveztünk abszolválni.
A rajt után az elején sikerül maradnunk, és így tesszük meg az első fél km-t a fürdő területén.
A jobbos kanyar után az aszfalton pihenünk egyet, és nekivágunk az első emelkedőnek.
A pálya inkább poros, mint sáros,így nem bántam meg hogy a jól bevált Welociraptor-okkal vágtam neki. Az első emelkedő a kiskertek felé vezet,ami kavicsos és meredek,előttünk páran leszállnak, de szerencsére sikerül nyeregben maradva kikerülnünk őket.
A két jobbkanyar után felérünk a tetőre, itt Peti már kissé lemarad, odaszól, hogy ha gondolom, menjek csak (bizony vizsgaidőszak közepén nehéz az edzésre is időt szakítani).
Lefelé következik, némi dimbes-dombos rész után pedig igazi lejtők. Itt sikerül megint beérnem egy jóval lassabb csoportot, aminek meg is van a következménye...
Esélyem sincs kikerülni őket jobbra egy 30cm mély vízmosás miatt, természetesen sikerül vállon és csípőn becsúsznom melléjük...- a biciklinek szintén.
Gyorsan felpattanok, én rendben vagyok,a bringa rendben van...lánc vissza,ok!gyerünk!
A nyeregbe vágom magam, akkor ér oda Peti, mondom: "csak gondoltam megvárlak!"
Ismét együtt.
A lejtők után bal, majd jobbkanyar és az első frissítő. Nem állok meg, van még bőven a kulacsban.
8km-től 2 km emelkedő következik, úgy tűnik, mintha sosem fogyna el...
Ismerős arcokat látok, mintha egyszer már elmentem volna mellettük (kár azért az esésért).
Sikerül még egyszer lehagyni őket. Elmegyek az első középtávos leányzó mellett, akit utolérek. Az emelkedők után végre ismét lejtők! A gond csak az, hogy füves...
Csúszik a bringa minden irányba, de sikerül a féktávokat jól bemérve minden kanyarba befordulni. Egy hosszú jobbkanyar, ami nem túl szerencsés módon kifelé lejt. Túléljük perec nélkül. Gyors-kavicsos-rázos lejtő még a végére, majd egy 90°-os balkanyar a porban.
A következő emelkedőre sikerül jó tempóban felérnem, már fél-távnál vagyunk!
Visszanézek a rét tetejéről, Peti is nyomja, ami a csövön kifér, kettővel van mögöttem, itt látom utoljára. Be az erdőbe!

Odaszólok az emelkedő tetején az egyik félreálló fiatalemberhez:
- lesz még frissítő?
- azt hiszem 23km-nél.
- ok! köszi!
Gondolom magamban - addig már csak 8 km, otthon 20at tekerünk ivás nélkül, nincs olyan meleg. Kibírjuk!
Kissé sáros szakasz következik. Utolérem az egyik Száguldó virágot. Belógó faág, amit a hölgy természetesen nem tud kikerülni a sár miatt; megfeszíti. Mikor visszacsap bal kézzel hárítok,és már megyek is el mellette, mintha nem is jártam volna arra.:D
Kiállok kicsit, hogy kiegyenesedjen a hátam... Ismét egy húzós lefelé, és megint utolérem a ZKSE egyik versenyzőjét, akivel az eleje óta kísérgetjük egymást.
A tó mellett el, ki az aszfaltra, be a faluba, és lám a második frissítő. Remek!
Előre kiabálok a frissítős srácnak, hogy figyeljen, mert nem állok meg!
SIKER!!! Elveszem a poharat, és majdnem tele van. Hamar elfogy.
Tekerünk a betonon, nagytányéron. Előre engedem a ZKSE-s fiatalembert, most vezessen egy kicsit Ő is. Újabb emelkedő, valahogy megint én kerülök előre...- ez így nem fair! - gondolom magamban.
Kiskertek mellett tekerünk a kavicson.
A 2.1-es Raptorokkal előnyöm van az 1.5-ös Medúzákkal szemben. És már megint egy durva, rázós lejtő. Kiabálok, hogy jövök - elengednek.
Beérünk még egy fiatalembert, már hárman vagyunk. Ebből sprintbefutó lesz! Megpróbálok felkészülni lélekben. Jobbra le az aszfalton, majd be a kavicsra. Kicsit megcsúszik az első kerék, nem most kéne elesni...Emelkedik az út,de tudjuk hogy ez az utolsó.
5 cm mély a homok, kemény ez így 2 km-nyire a céltól! Meredek a vége, felérünk!
Átvágunk balra, egy másik útra, lejtő. Nem előzők, kell a tartalék. Vége a lejtőnek, rendőrök a kanyarban, megfogják nekünk a kocsikat, jobbra ki a főútra. Emelkedik az út, rossz a fokozat, későn váltok le, elöl, de velük maradok, repesztünk a cél felé! Beállok kettőjük közé szélárnyékba! 100 m a balkanyarig, ami a parkolóba vezet. Megindul mögöttem a fiatalember, én utána... 40 km-el vesszük az aszfaltos kanyart, visszanézek,a ZKSE versenyzőjét nem látom! Ketten maradtunk. 10 m-el a kanyar előtt váltok 2-7-be; ennek jónak kell lennie!
Jobbkanyar a befutó felé, még mögötte vagyok, befordulunk. A baloldalra váltok,és a füvön melléérek: Most vagy soha! Törés a "célegyenes" balos ívében ,a versenybíró balra mutat;
a szalag baloldalára kéne beérni!
Jó íven vagyok! "Ezt buktad!" gondolom magamban. Kéz a levegőben, át a célvonalon:
- Ezt a csatát megnyertem!
Lerogyok a fűbe. Nehezen kapok levegőt - fránya allergia... Egy rendező odalép és levágja a csipem - Köszi!
Örülök, amikor meghallom, hogy rövidtáv abszolút 10. lettem! Kimegyek a célterületről, és elveszek egy energiaitalt a rendezőktől. Hamar elfogy. Közben beérnek Petiék! Egy kis házi verseny a befutónál! Ők Ádámmal meccseltek, később megtudtam, hogy Peti technikája leadta az erőt, hátul a felső 6 fokozat kapitulált, szenvedett az emelkedőkön, innen a hátrány.

Élveztem a versenyt a bukás ellenérem, jövőre is szívesen fogok indulni!



Dugmonits András

Kiemelt videó
Ilyen volt a 4. Tigris Kupa a Répce Sportcsarnokban tovább
Eseménynaptár
hétHKSZECSPSZOV
09123
1045678910
1111121314151617
1218192021222324
1325262728293031
Király induló
Irigy Hónaljmirigy - Szombathelyi Tigrisek