Az U17 még pályára lépett a hévégén

Gyirmót SE Győr - Király SE 5-1 (2-0)

TÓTH DO. - Gerencsér (Horváth H. 70.), Turczi, Őri, MOLNÁR- Tóth Dé. (SZABÓ Z. 58.), KOLOMPÁR- KERÉK, Sodics, Karvalics (SOMFALVI 46.) - Major (Hegyi 64.)

Gól: Kolompár 74.

Kovács Zsolt értékelése:

„Az őszi szezon utolsó mérkőzésén az őszi bajnok Gyirmót csapatához látogattunk. Ennek ellenére nem feltartott kézzel érkeztünk, amit a gyerekek a pályán is egyértelműen megmutattak.

Az első félidőben a hazaiak igazolták, miért vezetik a bajnokságot: több gólhelyzetet is kidolgoztak, ezekben a szituációkban Tóth Dominik kapusunk több nagy védéssel tartotta meccsben a csapatot. Bosszantó, hogy a Gyirmót végül egy pontrúgásból, illetve egy védőzónában hozott rossz döntésünket kihasználva tudott csak gólt szerezni.

A szünetben a középpályánkat próbáltuk stabilizálni, mivel a hazaiak végig magasan védekeztek, és az első félidőben a labdaszerzéseink után már voltak lehetőségeink az átmenetekből. A második félidő egy teljesen kiegyenlített játékot hozott. Az ellenfélnek már nem voltak olyan komoly helyzetei, mi pedig nagyon jó felfogásban védekeztünk, és a megszerzett labdák után egyre bátrabban jöttünk ki. Sajnos egy ártalmatlannak tűnő lövésbe rosszul nyúltunk bele, a labda rólunk a saját kapunkban kötött ki.

Pozitívum, hogy ezek után is megmaradt a tartásunk, és mezőnyben továbbra sem látszott a két csapat közötti helyezésbeli különbség. Ennek meg is lett az eredménye: Kolompár egy kezezés után megítélt tizenegyesből szépíteni tudott. A következő bő tíz percben a hazaiak nem találták a ritmust, ez nekünk plusz lendületet adott, és közel jártunk az újabb gólhoz is. Ezt követően sajnos egy gyirmóti szögletnél a rövid oldalon a saját kapunkba csúsztattuk a labdát. Mindezek ellenére továbbra is volt tartásunk, amit jól mutat, hogy a hazaiak csak az 5–1-es állásnál, a 90. percben merték becserélni több játékosukat.

Nehéz bármit is mondani, mert ez a mérkőzés hűen tükrözi az egész őszi félévünket. Hiába vagyunk mezőnyben sokszor egyenrangú ellenfelei akár nálunk előrébb rangsorolt csapatoknak is, hiába nem kapunk akciógólokat, ha végül saját magunkat verjük meg. Természetesen gratulálunk a hazai csapatnak a megérdemelt győzelemhez és az őszi első helyhez, ugyanakkor ilyen arányú különbség – a hiányzóink ellenére sem – volt a két csapat között.

Vannak mérkőzések, amikor az ember a vereség ellenére is tükörbe tud nézni, és emelt fővel tud lejönni a pályáról. Külön öröm, hogy a cserejátékosaink hátrányban is jól szálltak be, és valódi pluszt tudtak adni a csapatnak. A szünet jókor jön: ha a hiányzóink visszatérnek, és mentálisan továbbra is ilyen erősek tudunk maradni, akkor tavasszal – egy ilyen ősz után is – sok örömünk lehet ebben a csapatban.”