A srácok hasznos felkészülési időszak után ne kezdték túl eredményesen a bajnokságot, bár az első etapban is voltak sikeres mérkőzéseik. Az utolsó hatot viszont zsinórban hozták, szinte varázsütésre történt javulással a csapatjátékba. Tavasszal ezen az úton kell továbbmenniük.
Hangya Erik értékelése:
„A csapattal a nyáron kezdtük el a közös munkát, mint utánpótlás edző és U16-os csapat, de a játékosok nagyrészével már ismertük egymást az elmúlt két szezonból, ahol volt, hogy edzéseken és volt, hogy videózásokon segítettem a korosztályt. A felkészülési időszakban nagy fizikális terhelést kaptak a játékosok, hiszen ebben a szezonban már 80 helyett 90 perces mérkőzésekre készülhettünk, illetve vissza kellet nyerniük azt az állóképességi visszaesést, amit a szünet okozott. Az előszezonban erős ellenfelekkel tudtunk megmérkőzni, mint például az osztrák Hartberg Akadémia. A mérkőzések eredményességben nem alakultak jól, hiszen a három találkozóból egy döntetlen és két vereség volt a mutatónk, viszont terhelésben és tempóban nagyon hasznos párharcok voltak ezek is. A felkészülési időszak elég volt arra, hogy a csapat megértse és megszokja az új irányokat és természetesen az új stábot. Schimmer Szabolcs asszisztens edzőként segítette a csapatot, még Dr. Hurtik-Tóth Enikő erőnléti edzőként dolgozott a fiúkkal.
Aztán augusztus végén kezdődött a lényeg: a bajnokság. Ezt értékelés szempontjából két részre lehet szedni. Az első hét és az utolsó hat fordulóra.
Az első hét találkozón valami nem működött rendesen. Sokszor játszottunk lassan, statikusan és gyenge minőségben. Volt ugyan három győzelmünk, de az igazi rangadókon alul maradtunk, és nem azért, mert az ellenfelek sokkal jobb játékosokból álltak volna. Ez egy nehezebb időszak volt, mivel nem volt mindenki hozzáállása és munkamorálja a megfelelő polcon. Ezeken sokat dolgoztunk ebben az időszakban Schimmer Szabolccsal, akinek a munkája egész szezonban nagy segítség volt. Ezekből a mérkőzésekből kivételt képeznek a Tatabányai győzelmünk, ahol nagyon magabiztosan játszottunk és a Paks elleni 2-2 első 75 perce. Aztán átkattant a csapat. A srácok beleálltak a munkába és elkezdték megérteni, hogy az eddigi az kevés volt. Az utolsó hat mérkőzésből hatot megnyertünk és mindegyiket nagyon magabiztosan. Gyorsult a játékunk, a gondolkodásunk és a minőségünk is javult. Külön örülök annak, hogy több játékos is meg tudta mutatni magát az U17-es és az U19-es bajnokságokban is. Itt rendre jó teljesítményt nyújtottak és valódi segítségek tudtak lenni az idősebbek között is. Látták, milyen az, amikor tényleg nem fér bele az a plusz érintő, lassú döntés, mivel az idősebb játékosok odaérnek már ezekre a hibákra. Az őszi félszezon végével a téli szünetet a dobogó harmadik helyén töltjük pontazonossággal a második helyezettel és mindössze kettő ponttal a hatodik helyezett előtt. A tavaszi szezon igazi mexikói pisztolypárbaj lesz itt a vadnyugaton. Hogyha a csapat az utolsó hat forduló mentalitását teszi bele a tavasszal és javítani tudunk a helyzetkihasználásunkon, akkor a szezon végén is egy szép eredményt tudunk elérni. Egyelőre félig kész a munka, tavasszal az első fordulókban lehet javítani, a végén pedig bizonyítani! Én hiszek a játékosokban, hiszen megmutatták mekkora potenciál van bennük és úgy érzem egy éhes csapat fog nekivágni a következő félévnek.”
“Az elhivatottság váltja az álmokat valóra!”